A blog többi írójával ellentétben én nem alszom be filmekre. Ellenben mániákus B-movie rajongó vagyok, sőt, inkább D. Vonzódom a Troll 4, a Gyilkos Paradicsomok Támadása 2, a Szörnyecskék 3, a Robotzsaru 6 filmek által kijelölt szellemi útvonalak mentén készült, alapvetően borzalmas alkotásokhoz. Ilyen, a Kukorica gyermekei 7 is.

Namost van ugye az alapfilm, Linda "Terminátor" Hamiltonnal, meg a Stephen King mesével.

Most egy pillanatra lépjünk túl azon, hogy a film még csak nem is King egyik regényéből, hanem egy félreeső novellájából készült, és hogy már maga az első rész is ízzig-vérrig B-mozi.

Az álmos kisvárosi idillben a gyerekek egy vallásos szektába verődnek, istenként tisztelve őt, 'aki a kertek alatt jár' (az arctalan StephenKinges Gonosz, ezúttal egy kukoricatáblában), majd a parancsára lemészárolják a városka összes felnőtt lakosát. Körülbelül ennyiben össze is lehet foglalni a filmet.

Valami rendkívül furcsa okból ez a történet az amerikai filmkészítőknek megért 7 részt. Ez számomra már az Amerikai Nindzsa sorozatgyártásainál, de az ikonikus Rambó esetében is érthetetlen - ám üdvözítő - volt.

Namost én végignéztem mind a 7 részt, végigasszisztálva a film totális leépülését. Az - eddig - utolsó részben már nem kisváros van, hanem külvárosi lebontandó épület (hogy mit keres a nagyváros külterületein a kukoricatábla, azt nem tudom), nincsenek karakterek és szereplők, csak noname emberkék, akiket minden bizonnyal valami színiiskolából toboroztak össze. A film egyébként úgy indul, hogy "A Guy Magar film", mintha bárkinek is tudnia kéne, hogy ki ez a noname tévés rendező. Ez a fajta becsvágy amúgy megfigyelhető azon rendezőknél, akik eddig tévésorozatok egyes részeit rendezték, majd hirtelen karrierjük felívelt és kaptak egy megbízást valami huszadrangú horror elkészítésére, melyet már a megrendelés kiindulási elvei alapján is csak és kizárólag csak DVD-re szántak, maximum.

A film unalomig ismerteti a kísértetházas horrorok kliséit és a 80-90 percben végignézhetjük, ahogy a főhősök szisztematikus, kiszámítható sorrendben megpusztulnak. Azonban itt még a szokásos Halloween effekt sincs meg, mert a halálozás módja is unalmas (leesik a lépcsőről, leesik a háztetőről, szívrohamot kap), bár a film intellektuális csúcspontjaként lehet megfigyelni egy jelenetben, ahogy egy meztelen playmate nyuszilányt halálra kaszabol egy kukoricaszár, pengeéles csuhékkal.

Legközelebb az idei év legnagyobb B-mozijáról, a Max Payneről fogok írni.

ps.: az első Kukorica gyermekei film rendezőjének köszönhetjük egyébként minden idők talán legborzalmasabb filmjét, a Gor-t, aminél már csak a Gor 2 borzalmasabb.