Csaknem hét év telt el az utolsó bejegyzés óta, és meg kell állapítani, hogy ennyi idő alatt igencsak nagyot változott a technika. Akkoriban még az ágy melletti kisasztalon ácsorgott a kikapcsolásra időzített laptop, vagy egyenesen korongra írt filmeket tettünk a katódos tévé feletti polcra, a már mindenhonnan kikötött videó tetejére helyezett DVD-be.

Például lettek olyanok közben, hogy hálózati médiaszerver, wifi-routeres és usb-csatlakozós ledtévé, vagy tablet, így nem véletlen, hogy az elalváshoz köthető médiafogyasztási szokásaink is jelentős mértékben átalakultak. Nekem legalábbis mindenképp. Ma már kimondottan zavarna, hogy egy laptop zúg valahol a szobában, vagy serceg a DVD, netán a tévé nem fogad közvetlenül digitális tartalmat.

Bár remek mulatság mozizni a nyáron vásárolt új nagyképernyős okosságon, azonban bealvásra valahogy nem az igazi. Mostanában inkább arra kaptam rá, hogy egy alig 10 colos, vagyis nagyjából 26 centis tabletet támasztok az ágy melletti falnak, és arra streamelek a routerre kötött merevlemezről filmeket. Óriási előnye, hogy jóval kisebb a szobát érő fényterhelés, így a fáradtság egy adott pillanatában, amikor közel félálomban hátat fordítok a képernyőnek, akkor nagyjából sötét lesz körülöttem, és még egy csomó áramot is spóroltam a tévéhez képest.

Azonban hiába az új eszközök, a bealvás előtti filmezés valódi problémája megmaradt: ha az ember ágya, és a jellemző alvási testhelyzetének síkja a televízió képernyőjével párhuzamosan helyezkedik el, akkor mindig az arca ugyanazon oldalán fog feküdni, miközben a napi betevőjét bambulja. Ilyenkor az egyik fülére szinte semmit sem hall (jellemzően az van a párnán), míg a másik monósítja az amúgy sztereóélményt. Kedves brit tudósok, volna még mit ergonomizálni a kérdésen.

Ennek ellenére a Dr. No, vagyis a most is futó, Broccoli-féle James Bond-sorozat első darabja egész jól sült el tegnap este. Sean Connery ugye itt kezdi el megalapozni a Pierce Brosnan nyugdíjazásával kifuttatott, és Daniel Craiggel Jason Bourneként újraértelmezett Bondot, mint valami infantilis, minden nőt megkapó tömeggyilkost, aki egy-egy áldozata holtteste mellett addig puffogtatja fekete humorbonbonjait, amíg a filmzene el nem nyomja.

// Bond, Bond-lány és a sárkány Dr. No atomfertőtlenítőjében

A teljes szériát legalább háromszor-ötször láttam oda-vissza, és mivel az van, hogy csak szakaszokra emlékszem a tegnapi vetítésből, vagyis ha nem is tökéletesnek, de azért elég jól sikerültnek nevezhetem a bealvást. Viszonylag aktív követő voltam az autós bérgyilkos öngyilkosságáig, szünet, aztán megvan még a bunyó a csónakos Quarrellel, Ursula Andress vízből kijövetele nem, viszont a sárkánynak hitt gépjármű behajtása a telepre igen. Utána elvágták.

Elméletileg még hátra volt a kötelező bájcsevej a Főgonosszal, ahol az felfedi az Ördögi Tervet, mert - és ezt vegyük észre - Bond általában nem jön rá magától szinte sohasem, vagy nem minden részletében. Ezután szokott következni a Főgonosz legyőzése, végül pedig egy zárójelenet az aktuális Bond-lánnyal, ahol azt hisszük, Bond végre tartós kapcsolatra lel, hogy aztán rendre csalatkoznunk a következő részek elején.

Bealvási faktor: 5 / 10

Bealvásig eltelt idő: nagyjából 70 perc, de már addig is szundikáltam kicsit