A tétel: Meg Ryan egy istennő. A tétel cáfolata: nem létezik. Ráadásul az I. Q. - A szerelem relatívban igazi fényében tündököl. Elismerem voltak gyengébb filmjei, mint a Top Gun, a Doors, vagy Angyalok városa, de mindezek mellett a mérleg másik felét bőven lehúzza a Harry és Sally, a Joe és a vulkán, vagy a Kate és Leopold.

Eleve Walter Matthau király arc, de Albert Einsteint úgy hozza, ahogy én elképzelek egy német-zsidó européer fizikust az ötvenes évek Amerikájában. Ráadásul kibaszott vicces is az egész figura. Nos az ő unokahúgát alakítja Meg Ryan, aki egy disszertációján dolgozó matematikusként tér be autót javíttatni a klasszikus újvilági műhelybe. Iszonyatosan sablon és steril minden, szinte a rockabillyt táncoló gimnáziumi osztály hiányzik csak az idilli képről. (Egyébként, ha annyit hallunk a marslakókról, akkor hogy lehet, hogy egyetlen magyar emigráns-fizikus sincs a filmben?)

A sztori lényege, hogy az autószerelő szerepét alakító Tim Robbins (ld. még: Nekem 8) elsőre beleszeret a matematikusnőbe, majd néhány tudós pártfogoltjaként egy elképesztő manőverre vállalkozik a megszerzésére. Műkedvelő fizikus-feltalálónak állítja(/ák) be, aki majd az eszével tetszeleg választottjának.

Oké, ez sablon, de a keret az ami vicces és jó. A négy tudós önfeledt gyermetegi jókedve és életigenlése olyan hátteret ad az egész filmnek, hogy néha elfogadható Meg Ryan hiánya az aktuális schnittből. Abszolút kedvenc, vadászok a dévédére, akarom eredetiben. (update: a divido.hu kínálatában 5500 HUF, amit kicsit soknak tartok.)

Ja, és ne feledjük: épp csak elmúlt 21 :)

Bealvási faktor: 0 / 10

Bealvásig eltelt idő: kizárt, végig kell nézni!